Neuropathia diabetica-idegi károsodások

A cukorbetegség szövődményei:

                                     Neuropathia diabetica-idegi károsodások

A neuropathiás szövődmény érintheti:

1. a  somaticus – a testre vonatkozó (sensoros/ érzékelő, vagy motoros/ mozgatószerveket működést biztosító) működést, de károsodások alakulhatnak ki
2. az  autonom –önálló, független, (cardiovascularis, gastrointestinalis, sexualis) idegrendszeri funkciók működésében, ill. zavart szenvedhetnek bizonyos élettani folyamatok.

Ezek a szövődmények mind az akarattól függő, mind az attól független (vegetatív és autonóm) idegrendszer diabétesz okozta károsodását jelenti és döntően metabolikus tényezők vagy vascularis okok magyarázzák.

*

Szomatikus neuropátia

A cukorbetegség gyakran károsítja az akarattól függő idegrendszert. Elsősorban az érző idegrendszert érinti a károsodás, a folyamat rendszerint az alsó végtagok gyakran szimmetrikus heves fájdalmával jár. Ez a fájdalom megke­serítheti a beteg életét, nem tud ülni, feküdni, nyugodni. Jellemző, hogy elsősorban nyugalomban jelentkezik, ez élesen elválasztja az érszűkület okozta fájdalomtól, amely inkább mozgás során lép fel. Emellett számos egyéb érző funkció is károsodhat, például elveszhet a hőérzékelés képessége. Csökkenhet vagy megszűnhet a fájdalomérzés is, ami súlyos sérülésekhez vezethet. Ha az ilyen beteg mezítláb jár, gyakran belelép valamilyen éles tárgyba anélkül, hogy észrevenné.

A szomatikus idegrendszer működésének vizsgálatát ma a jól felszerelt diabétesz-szakellátó helyeken elvégzik, s bizonyos egyszerű eszközök, mint a reflexkalapács, a kalibrált hangvilla, esetleg a neurométer segítségével pontosan behatárolható a beteg károsodása.

Az akarattól függő idegrendszeri károsodás elsősorban az életminőséget rontja, de okozhat életveszélyes állapotot is. A súlyos nyugalmi fájdalmak, az érzéskiesések megkeserítik a beteg életét. Mint valamennyi szövődmény esetén, itt is a normoglikémia tartós biztosítása a fő cél.

   A magas vércukorszint következtében olyan biokémiai folyamatok alakulnak ki, amelyek során az ideghüvelyek szerkezete a hiperglikémia következtében átalakul, az idegrost működése romlik.

Ha az elváltozás már visszafordíthatatlan, akkor a normális vércukorszint biztosítása önmagában nem elegendő, ilyenkor egyéb készítmények adá­sára kényszerül a szakorvos.  Ezek közül a zsírban oldódó B-vitamin féleségeket, s az egyéb, az idegsejtek táplálkozását segítő szereket, mint például a Thiogamma.

Leggyakoribbak ezen elváltozások az alsó vég­tagok idegrostjaiban, de bárhol előfordulhatnak a szervezetben. Nem ritka a különböző agyidegek sérülése, ilyenkor például féloldali arcidegbénulás je­lentkezik. Máskor, ugyancsak az arcon, heves fájdalom lép fel (idegzsába). Előfordul, hogy az egyik szemhéjnyitó izom megbénul, máskor a szemizmok működése romlik meg, ami különböző elhelyezkedésű szemizombénulásokat okoz. A végtagok neuropátiája csak nagyon nehezen javul, azonban a tapasz­talatok szerint az agyidegek károsodása, ha lassan is, de teljes mértékben re­generálódni szokott.

Autonóm neuropátiák

A zsigeri szerveket akaratunktól független, kettős idegrendszeri hálózat látja el idegi elemekkel:

1. Az ősibb rendszer a szimpatikus idegrendszer. Ez a struktúra elsősorban a veszély gyors elhárítására alakult ki. A stressz hatására ez a rendszer aktiválódik, a szívműködés nagyon szapora lesz, a vérnyomás emelkedik, működésbe lép az un. vészreakció. Ez a rendszer tehát az azonnali mozgósítás eszköze. A szimpatikus idegrendszer mozgósítja a hormonális elhárító rendszert is, így elsősorban növeli az adrenalin kiáramlását a mellékvesékből, amely hormon szintén a pillanatnyi túlélést segíti elő.

2.  A fiatalabb struktúra a paraszimpatikus idegrendszer. Ez a hálózat már nem a pillanatnyi veszély elhárítását, hanem a hosszabb tá­vú fennmaradást, energetikailag a raktározást szolgálja. Az emberben ez a két rendszer egyensúlyban van, az adott helyzettől függően dominál az egyik vagy a másik. Ha például valaki késsel támad ránk, a szimpatikus idegi-hor­monális rendszer aktiválódik. Ha hosszú távú tervezésről, raktározásról van szó, akkor a paraszimpatikus szisztéma működése dominál.

A cukorbetegség okozta autonóm idegrendszeri károsodás értelemszerűen először a fiatalabb, ezért sérülékenyebb rendszert érinti.

Autonóm neuropátia valamennyi zsigeri szervünk működésében megnyilvánulhat.

Kardiális autonóm neuropátia

Az életet is veszélyeztetheti a szív beidegzésének zavara. A neuropátia első jele a paraszim­patikus struktúra károsodása, aminek következtében a szimpatikus beidegzés felerősödik. Ilyenkor a szívműködés nyugalomban is szapora lesz. A betegek gyakran panaszkodnak látszólag indokolatlan szapora szívdobogásról. Ennek hátterében nem ritkán kezdődő autonóm neuropátia áll.

Diabéteszes auto­nóm neuropátiában a szívműködés és a légzési mechanizmus közötti normá­lis kapcsolat károsodik, súlyos esetben a szív összehúzódások száma teljesen független az igénytől, a légzésszámtól, tehát a szív nem működik gazdasá­gosan, akár hirtelen halált is okozhat. Ugyancsak károsodhat a szívizom védekező mechanizmusa koszorúér-szűkület vagy -elzáródás (infarktus) esetén.

A szív beidegzésének zavara mellett gyakori a vérnyomás szabályozásának károsodása is. Ilyen esetekben a vérnyomás nem, vagy csak késve alkalmaz­kodik a különböző testhelyzetekhez. Ha a beteg fekvő helyzetből hirtelen fel­áll, a vérnyomás nem alkalmazkodik azonnal a megváltozott testhelyzethez – mint az egészséges emberben – és előfordulhat, hogy az extrém alacsony vérnyomás a beteg ájulását okozza.

Gyomor- bél-rendszeri idegi károsodás

A cukorbetegség itt is súlyos idegi zavarokat idézhet elő. Eb­ben a rendszerben a paraszimpatikus idegi elemek a táplálék, illetve a bélsár mozgását segítik elő a végbél irányába. Ebben az esetben is a fiatalabb struktú­ra károsodik először, így a táplálék előrehaladása lassul. Ennek következté­ben a gyomor kitágul, az étel pang benne. Ha tehát a beteg hányingerről, hányásról panaszkodik, azonnal konzultáljunk szakorvossal, mert a későbbiekben a következményes súlyos anyagcsere-kisiklást már sokkal nehezebb korrigálni. A gyomor-bél­rendszeri idegi károsodást a gyomor mozgását szabályozó szerekkel – megfe­lelő cukorháztartás esetén – jól karban lehet tartani.

Húgy-ivarszervek idegrendszeri károsodásai

Elsősorban férfiaknál észlelhető, amikor is a hólyag nem tud megszaba­dulni a benne pangó vizelettől, mert a paraszimpatikus idegi elemek sérülé­se miatt a hólyagizomzat nem tud kellően összehúzódni. A probléma nagyon jelentős, mert férfiakban a vizelés akadályoztatása, a pangó hólyag elsősor­ban prosztata megnagyobbodásra utal. Ha a prosztata nem nagyobb, s a betegnek hosszabb ideje ismert cukorbe­tegsége van, indokolt a hólyag nyomásviszonyainak műszeres vizsgálata. A hólyag-manometria biztos diagnózishoz vezet. A hólyag funkciójának helyreállítása, a cukoranyagcsere tartós rendezése megoldja a gondot.

Férfiaknál gyakori panasz az erectilis dysfunctio, vagyis a nemi működés zavara. Az a tény, hogy valaki cukorbeteg és potenciazavarai vannak, még nem jelenti azt, hogy a cukorbaj a ludas ebben. A ma elfogadott vizsgálati protokoll alapján el le­het dönteni, hogy a betegnél miről van szó. Ha a beteg reggeli spontán mere­vedésről számol be, akkor nagy valószínűséggel nem organikus zavarról van szó.

A diabétesz nem csak idegi úton, hanem esetleg érelmeszesedés útján is okozhat erectilis dysfunctiot, ezt is ki lehet mutatni, például a hímvessző ult­rahangvizsgálatával. A kezelés első lépcsője itt is a normoglikémia helyre­ állítása.

                                              Diabéteszes láb

Az egyik legrettegettebb, az életminőséget, de az élettartamot is jelentősen befolyásoló szövődmény a láb, elsősorban a talp diabétesz okozta elváltozása. Ez a szövődmény többé-kevésbé a cukorbetegségre kifejezetten jellemző (specifikus) elváltozás, de azért más betegségeknél, súlyos idegrendszeri elváltozásoknál, vérbajnál stb. is előfordul. A legfőbb okozója azonban a cukorbaj.

Típusosan komplex szövődményről van szó, amelynek kifejlődésében az idegrendszer és az érrendszer egyaránt szerepet játszik.

A cukorbetegség, a tartósan magas vércukorszint az idegrendszer táplálkozását negatívan érinti, az idegrostok megbetegszenek, az ingerek továbbítása a perifériáról a központba tökéletlen (szenzoros károsodás), a végrehajtás az ellenkező irányú, mozgató rostokon előbb-utóbb szintén károsodások jelentkeznek. Ez a kétféle, akaratlagos beidegzési zavar (szenzoros és motoros) a fájdalom- és a hőérzés zavarát okozza. Az akaratlagos idegrendszer károsodása mellett az autonóm, akarattól független idegrendszer is sérül, ami a csontállomány táplálkozási zavarát idézi elő.

Következménye a lábat alkotó apró csontok szerkezetének átalakulása lesz, miáltal a láb statikája „elromlik”. Deformálódik, jól láthatóan megduzzad, megszokott kontúrjai elmosódnak, a statika szempontjából nagyon fontos, un. nyomási pontok átterelődnek, a talp megsüllyed. A lábközépcsontok szerkezete is megváltozik, súlyos esetben ezek oly mértékben destruálódnak. A táplálkozási zavar következtében a kültakaró kifejezetten száraz, érdes, reszelős, sérülékeny lesz.

A tárgyalt zavarok mellé társulhat az ütőeres vérellátás romlása is: érelmeszesedés, érszűkület keletkezik, ami az amúgy is károsodott láb állapotát tovább súlyosbítja. Ebben az esetben rendszerint nem a végtag valamely fő törzsi ütőere záródik el vagy szűkül jelentősen, hanem inkább a lábhát verőeres hálózatán alakulnak ki többszörös kisebb szűkületek, meszes elzáródások.

E komplex elváltozások oda vezethetnek, hogy a beteg lábán, rendszerint a talpon mély, fájdalmatlan fekély alakul ki, amely néha olyan mély, hogy a lábközépcsontokat is látni lehet.

Nyilvánvaló, hogy a diabéteszes láb sikeres kezelésének „titka” a szakszerű prevenció. Először is gondolni kell e szövődmény lehetőségére, ezért panaszmentes betegnél is vizsgálni kell a lábidegek és -erek állapotát, figyelemmel kell lenni a bőr állapotára. Célszerű a talp nyomási pontjait meghatározni, mert ezek helyes tehermentesítése, megfelelő gyógycipő, esetleg speciális talpbetét felírása, a beteg gondos felvilágosítása, megmentheti a lábat.

Milyen szabályokat kell betartani?

1. Soha ne közlekedjék mezítláb, mert a fájdalom- és hőérzés már korán sé­rülhet.

2. A bőr védelme nagyon fontos, megfelelő krémek nagy számban vannak forgalomban, kérjen tanácsot orvosától.

3. Éles eszközzel ne nyúljon sem ő, sem a pedikűrös a lábhoz. Mindig puha dörzseszközt használjon a bőrkeményedések eltávolítására (horzsakő).

4. Panaszmentesség esetén is évente kérjen idegi, ér- és ortopédiai vizsgála­tot.

5. A legkisebb hámhiány, seb esetén is azonnal keresse fel orvosát.

6. Gombás körömelváltozását gyógyíttassa hatásosan.

7. Célszerű visszapillantó – fogászati – tükröt beszerezni, mert csak ennek segítségével lehet a talpfelszínt biztonsággal megtekinteni.

Nagyon fontos – általános szabály

– A dohányzás teljes mellőzése, mert az tovább szűkíti az ereket.

– Ugyancsak szigorúan tilos nagyobb mennyiségű al­kohol fogyasztása.

– Az összehangolt team-munka, a prevenciós szemlélet elterjedése, a bete­gek önismerete komoly reményt nyújt, hogy mindezek a szövődmények egyre ritkábban fordulnak majd elő.

További témák:

(Összeállította Tomek, Forrás: OEFI.hu)